Egyik reggel párommal sétálva lefelé a vasútállomásra az utcában lakó „vasügyi szakemberek” portája előtt, a kupac közepében egy gyöngyszemet pillantottam meg. Kisméretű, talán egyliteres tűzoltó készülék. (üresen). Megvan a tágulási tartály!

A műhelysérülés után semmi hajtás, ahogyan azt elhatároztam. Ezután mindent csak a kedvtelésemért teszek az építési munkában. És ha lesz olyan nap, hogy hazaérve a munkából, nem lesz kedvem dolgozni a motoron, akkor nem fogok dolgozni. Ha meg kedvem lesz éjfélig a műhelyben maradni, akkor ott maradok, akár reggelig is.
Ennek az elhatározásnak az én kis feleségem is örült, hisz ő mindig is tiszta fejjel tudta látni, mi a racionalitás a munkavállalásom és a munkaképességem közti viszonyban.

Na de ez nem azt jelenti, hogy ne történt volna szóra érdemes esemény. Érdekes dolgok történtek mindenféle előjellel.

Máris egy igen elgondolkodtató esemény az akkumulátor környékéről. De bevezetőnek el kell mesélnem hozzá, hogy a volt (kedvenc) főnököm annyit reagált az előző kisvideóra, hogy:
„…Szuszó, (1) gyönyörű a benzintank. A katonai rádiónak álcázott akksiról nem is beszélve :-)...”
Szóval, a korábban említett autóvillamosságis haverrel ültünk a kocsiban dumálva az exfőnököm által megfogalmazott rövidhullámú katonai rádióról, az akksikérdésről. Hogyan lehetne még kisebb méretűt találni a jobb elhelyezhetőség érdekében? Beugrott neki valami, tárcsázott egy akkumulátorokat forgalmazó céget, és a fejlesztésükről kapcsolt szakembernek előadta a kérdést, mi a legkisebb méretű akksi, ami megforgatná a háromhengeres dízelt? És jött válasznak a műszaki csoda, Odyssey-nek hívják a márkát. Versenyjárművekbe, hajózási célokra, motoros sárkányrepülők, esetleg egész kismotorú, könnyű egymotoros kisrepülők számára, illetve általánosan az élet olyan területére kifejlesztett sorozat, ahol a gyárilag tervezettnél nagyobb igénybevétel fordulhat elő. Több féle elektromos méretben létezik, de amit már egy 2 éves tesztüzemben kipróbáltak egy 2-es benzines Golfban, az egy 14 amperórás verzió. Ez azt jelenti, a benne tárolt elektromos energia nagysága hasonló egy normál nagymotorkerékpár akkuéhoz, ahogyan maga az akku mérete is, de a gyújtóárama 1200 amper, a tartós áramleadó képessége 230 amper. Az ember szerint akár lehet elegendő is nekünk a dízelünkhöz. Nem fogunk a falu végéből hazajönni önindítóval (pl. üzemanyag kifogyásnál), de a benne lévő energia néhány stabil, magabiztos indításra biztosan elegendő lehet. Az áramleadó képességhez viszonyított méretében lakik az a csoda, de mint tudjuk, a méret fordítottan arányos az árával. Bruttó 38 ezer! Ami a haver forgalmazói joga miatt nagyker áron 10-20% árengedményt jelenthet nekem –mondta, szépítendő a sokkoló hírt.

Kikeresve a neten az adatait, lehajtogattam kartonból a méretarányos mását. Új perspektívát nyit az akkumulátor elhelyezhetőségében. Hátrahagyhatnám a katonai rádiót, helyette ez a kis csoda pont kitöltené a balláb feletti részt, ahova eredetileg az üzemanyag szűrőt terveztem. De azt tehetem a tankba is, vagy használhatok átfolyós kis szűrőt is. Ráadásul a kábelezést is megkönnyítené, hisz az önindító is ott van 8 cm-re, míg szűrő esetén az adagolóhoz a túloldalra kellene vezetni az üzemanyagot. Ááá, szerezni kellene egy ilyet, kipróbálni, elbír e a dízellel. De hogyan?

Gondoltam, segíteni fog a kereskedő cég, ha már ilyen nemes célra lenne használva, arról nem is beszélve, hogy nekik is hasznosítható infó keletkezne az én kísérleteimből. (és ha segíteni tudok vele, akkor esetleg megemlítem a cégüket a blogban, hátha jelent valamekkora reklámértéket) Írtam tehát egy nyílt kérést nekik mailben:

Tisztelt xxxxx!
Zajlik egy dízel üzemű motorkerékpár építése, mint egyedi épített motorkerékpár, melybe 3
hengeres 993 ccm Daihatsu Charade dízel blokkja került. Az építés jelenleg a próbaköröknél tart, bár a magyar motoros média csak lemaradással tudósítja. (www.onroad.hu)
Akkuválasztáshoz érve beszéltünk egy kollégájukkal keresve egy igen kicsi, de nagy indító
árammal bíró akkumulátort, mire javaslatot kaptunk az odyssey-re. Ez el is férne a rendelkezésre álló helyen. Illetve készült egy áramfelvételi mérés is, ahol 200
Ampert  is meg-meghaladó értékek jöttek ki. Felmerül tehát a kérdés, a hasonló bírású Odyssey akku bírja e a gyakorlatban is a terhelést, mely biztonsági tartalékot nem igen tartalmaz bírásadat és igény közt.

A tisztelet teljes kérdésem az lenne, van e valamilyen kipróbálási lehetőség a vásárlás előtt, Sajnos magánemberként nem engedhetem meg magamnak a megvásárlását úgy, hogy nem is tudom, kidobott pénz lesz e az ablakon.
Ha valamilyen extra módon is, találnánk lehetőséget a termék vásárlás előtti kipróbálására saját, leendő környezetében, azt megköszönném. (természetesen végeredménytől függetlenül szívesen írnám azt meg (cégnévvel)  a médiaanyagban is.)

Várva válaszukat, tisztelettel: Pál Zoltán

Készítettem kapcsos árammérővel egy mérést az áramfelvételről. Úgy látom, nagyjából 150 és 210 amper közt ugrál az érték. (legtöbbet 170 környékén)
Nem sokára jött is a válasz, eképp:

Tisztelt Pál Úr!

Egyeztetett időpontban jöjjön be a xxxxx-ba, természetesen a motorral együtt, megbeszélni és megfelelő mérések esetén kipróbálni egy Odyssey akkut. Tapasztalataink szerint ha a motorja előírás szerint indulásképes (max. 0,3-0,5 másodperc alatt "elengedi az akkut", akkor az Odyssey valamelyik darabja jó megoldás lehet.

Üdvözlettel:xxxx

Nekem rossz sejtésem keletkezett a segítő szándékot illetően, talán nem adnának oda egy akkut úgy, hogy, mondjuk kifizetném az árat, és visszaadnák, ha mégsem alkalmas a számomra. Persze, a fenti válaszukból nem következtethetek erre egyértelműen, legfeljebb sejthetem ezt.
Lenne egy másik út is, amit a távollevők között kötött szerződésekről szóló, 17/1999. (II.5.) számú kormányrendelet rendelkezései biztosít számomra. Esetemben: „…a vásárló, az áru átvételét követő 8 munkanapon belül, indoklás nélkül elállhat a vásárlástól. …A fogyasztó az elállás jogát attól a naptól kezdve gyakorolhatja, amikor az árut átvette,.. Az elállási jog gyakorlása semmilyen többletköltséget nem jelent a vásárló számára, a termék visszajuttatásáról azonban a vásárlónak kell gondoskodnia…” Szóval ez pont arról szól, amire vágyom én, de nem kimondottan az én esetemre lett kitalálva. Nem arra az esetre, mikor eleve prekoncepció , hogy szándékosan, előre készülve kívánok élni egy törvényadta lehetőséggel. Ugyanis akkor is vissza kívánom vinni a próbaaksit, ha jónak bizonyul számomra. Hiszen egy végleges megvásárlás esetén azért a haveron keresztül kapható kedvezményt szeretném élvezni. Kijönne a megtakarításból a hétvégi sör biztosan. Azt meg letárgyaltam vele, bár szívesen segítene, de a kísérletezésemet lehetőleg ne rajta keresztül bonyolítsam. Ő a végén segít az árréssel, ennyiben tud részt vállalni a projektemben.

Szóval végig csináltam. Rendeltem a neten aksit, kipróbáltam, végül feltöltöttem és visszavittem. Arra nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon ugyan azt kapom e vissza, ezért egy szerintem észrevehetetlen kicsi jelet raktam rá valahova filccel. A bevizsgáló ember, aki egyébként ott, előttem vizsgálta meg, azonnal kiszúrta a jelet. De ez nem jelentette a visszavét kizárását, csak jelzem, igen sas szemű kollégák dolgoznak a cégnél, le a kalappal előttük.

A próba viszont nagyon jól sikerült. Készítettem videót is. Első nap 12-szer próbáltam indítani (pár másodperces szakaszokban perces pihenőkkel), mire érezhetően hervadni kezdett az aksi. Aztán a következő napig hagytam kicsit állni, nem töltöttem rá. De mint a videón látszik, meglepően jól bírta másnap.

Őszintén megmondom, kicsit én is feszítettem a húrt ezek után, talán nem kellett volna, hisz az a következő levél, amit a történtek után még megírtam a kereskedőnek, már nem feltétlen etikus (most innen nézve). De vállalnom kell, igenis kíváncsi voltam. Vajon, egyrészt felismertek e a személyes alkalmakkor, tekintve, hogy ilyen aksit nem vásárolnak minden nap, itt meg hirtelen volt telefonos érdeklődés, majd emailos, majd egy pofa vásárolt-vitt vissza is egyet. Másrészt az is érdekelt, az előbbiekből semmit se vettek le, akkor vajon felajánlják e a visszavásárlásos próba lehetőségét. Billentyűt ragadtam hát:

Tisztelt xxxx úr!
Nem lehetséges valamilyen módon  fordítva csinálni? Akkor a 3 kg-os tárgy mehetne a 300 kg-oshoz. Bármilyen megoldás érdekelhet. A gyakorlat azt mutatja, hogy az indításhoz lehet elég ennyi idő, viszont ezt a ciklust kell tudnia azért többször is egymás után. Hisz lehet üzemanyag kifogyás (adagoló újratöltési idő), vagy bármi műszaki ok az indítózásra az út mellett, szakműhelytől távol. ...És akkor még kérdés marad, hogyan oldható meg a (nem átlagos) töltésvezérlés...?

Üdvözlettel: Pál Zoltán

Semmi válasz! Itt megszakad a kapcsolat, aminek oka lehet az is, hogy rájöttek a cselre, és megharagudtak. Vagy bármi más. Ha így is van, ne haragudjanak rám, nem tehettem mást, a céljaimat nem adhatom fel. Tönkre nem akartam tenni a portékájukat, hátsó szándékok nem vezettek, csak felhasználtam céljaimra egy törvényadta jogomat.

Másik nézőpont a mai morális viszonyokról szól, amit kívülállóként látva az esetemet, a haver világított meg. Jószándékkal, egyenesen úton járva próbáltam meg kérni valamit. Automatikusan nem kapva, kényszerültem egy olyan megoldást választani, aminek erkölcsösségét magam is megkérdőjelezem (legalább is valami feszít miatta), noha törvényessége kikezdhetetlen. Mi hát, ha nem ez az egyik útja a morális erróziónak, -kérdezte. Kértél valamit, ami törvény szerint is járt volna, de a törvényes utat járva a gördülékeny lefolyáshoz hazudni (elhallgatni valamit) kényszerültél. Ergo, a törvények szabályok szövevénye mára már nem minden esetben támogatja egy ember átlagos, vele született jó erkölcsi normaszintjét.
Majd legyintve mondta, itt a példa: „Aki korpa közé keveredik, megeszik a disznók.” No komment…
 

Da a lényeg, van Odyssey PC545 akkumulátorom, aminek tartót, meg dobozt kellett készítenem. A dobozt majd Csabi fogja remélhetőleg lehegeszteni valami rozsdamentes anyagból, a tartót viszont mielőbb meg kellett csinálnom, hogy használatba vehető legyen az új aksi. A szívósorról is döntést kellett hoznom, már csak a hűtővíz kivezetés miatt is. Vagy használom a szívódízel 3 utas csonkját, és akkor 3 darab különálló légszűrő figyel majd kifelé. Vagy maradok az eddigi próbaindításoknál használt turbós változat közösítőházas változatnál. Akkor lehetne az egyetlen kivezetésre egy bazi nagy légszűrőt rakni. Az meg állhat felfelé is, vagy akár előre is.
 

A turbósnak a dobozos változatánál maradtam. A legfőbb indokom az volt, a kartergázt valahogy vissza kell vezessem majd a hengerekbe. A most nem kevés gázt biztosan nem szerencsés csak egyetlen hengerbe vezetni. Ha meg közösítenem kell, akkor erre a legegyszerűbb megoldás a már meglévő doboz lehet. Legfeljebb a használata esetén a hűtővíz csőnek a blokk és a doboz közt helyet kell kialakítani. Egy fészket csináltattam az esztergályossal a légdobozra, aki csöcsöt is készített rá a kartercső csatlakozásának, meg egy magasító gyűrűt is a kivezető vízcsonknak.

A nagy munkálatok közepette, a satu előtt, kezemben a flexel, egyszer csak arra lettem figyelmes, valami égett büdös terjeng. Aztán néhány pillanat múlva láng fénylését is láttam. Lepillantok az irányába, hát nem én égek?! Azta leborult szivarvég, ennek felel sem tréfa. Hőt nem éreztem, de a látvány beavatkozásra ösztönzött.
 

Eldobtam a flexet, és a (szerencsére kesztyűs) kezemmel püfölve oltottam magam. Így utólag nagyobb volt a füstje, mint a lángja, de azért egyvalami szöget ütött a fejembe. Ugyan ilyen keményen álltam a szikraesőt a flanel ingemben is. Pedig olyat már halhattunk, hogy a flanel egy szállja lángra kapva egy lobbanással pillanat alatt elvezette a tüzet a teljes ruhadarabon. De jó, hogy nem abban történt ez velem…

És a végére hogy jót is mondhassak, pont mire az apróságokkal elkészülve két hét elteltével ismét indítható állapotba került a motor, munkára jelentkezett a videósom. Pár napja kértem egy szerkezetkész állapot rögzítésére. Ahogyan a dMZ-nél is történt, egy jó minőségű felvételnek eljött az ideje. Videózásra érdemes pontja ez a motorépítésnek. Hivatalosan is videó felvételre kerültek a DaiRal első körei.

Most már kicsit higgadtabban figyelve a motorra (is), mondhatom el az első észrevett tapasztalataimat. Nagyon mélyre került a lábtartó, már kisebb kanyarban is leér. A testtartásom nekem nagyon kényelmes, Csabi meg panaszkodik a neki túl messze, előre került lábtartóra. Viszont ezzel sejtem, az lesz a baj, hogy a Mackó féle magas embereknek meg a nyakukban lesz a lábuk. Bár végül is számomra kell kényelmesnek lenni a motornak, nem tömeggyártok másnak. Kellemetlen még a hajtásláncból kihagyott gumi elem okozta motorremegés a hátsó keréken. A motorok többségén tudtommal van valahol egy gumi egység, amin keresztül haladva a hajtóerő, elveszti a motorból érkező rezgést. Nekem viszont kimaradt az Uralnál is meglévő kardán hardy-tárcsa. Lehet, erre is megoldást adna a szorzó áttétel beiktatása, hisz akkor keletkezne hely a hardynak is. Másik gond a hajtáslánccal, hogy nagyon sok holtjáték van a rendszerben. Ennek következtében erős ütések keletkeznek a gázváltáskor. Egyszer balra rántja a hátsó kereket alattam, másszor jobbra, függően attól, elveszem vagy rárántom a gázt. Ezen viszont tudok állítani majd.
 

A hátsó teleszkóp még mindig nagyon kemény, bár ez már idült problémája az építésnek. Lassan már csak legyintek rá. És akkor jöjjön a legnagyobbnak hitt baj. Annyira nem tökéletes a vázgeometria az első futóműnél, mint ahogyan reméltem. Tudom, nagy gyártók képzett mérnökei nem remélnek, hanem számolnak, terveznek. Nekem viszont csak egyszerűen nem sikerült eltalálni a legjobb arányokat. Kormány elfordításnál egy bizonyos szög után úgy érzem, be akar esni a kanyarba a motor. Persze nem mindjárt az elején, az elfordulás pályájának inkább a vége felé van ez a pont. Tehát normálisan közlekedve ez nem jön elő. Mondjuk Mackó, aki e sorok megírása előtt pár nappal már járt nálam motorozni egyet, azt mondta, egyáltalán nem vészes a jelenség, más gyári motorok ennél sokkal sarkosabban produkálják ugyanezt. Halász Gabi meg is említette a saját régebbi Yamaha Wild Star-ját, ami semmivel sem kisebb mértékben viselkedett ugyan így. 3 évig használta, és elmondása szerint az első héten hozzászokott a jelenséghez. Azután simán motorozta le a maradék 35 hetet. Tehát ezen nem fogok változtatni, az biztos, megtanulok együtt élni vele.

Na de nézzük a pozitívumokat. Eszméletlen élmény menni vele! A motor húz, nem gyengélkedik, mint a dMZ-ben. Az erő úgy jelentkezik, mint a dízelautóknál már megtapasztalhattuk. Gáz rá, erő azonnal a legtöbb. Tól, tól, és tól, míg a végén el nem erőtlenedik. Váltás, majd kezdődhet elölről. És ha elveszem a gázt, akkor jön a falnak ütközés. A vatta új, még be nem kopott, ennél fogva még kevéssé fogó hátsó fékkel tökéletesen összemérhető a motorfék hatása. Egyszer egy leejtőn gurulva (kikapcsoltam a motort, hallgatni az egyéb zörejeket) rádobtam kettesben a kuplungot. Mi történt? Megállva, hagytam egy másfél méteres gumicsíkot. Át sem fordult a motor.
Érdekes különbség a benzinesekhez képest, hogy a különböző sebességi fokozatokban nagyjából hasonló gyorsasággal emelkedik a fordulat a ráadott gázra. Mintha nem a motor mozgása jelentené a legnagyobb ellenálló erőt, hanem maga a blokk belső tömegeinek mozgatásáé. Hallhatjuk a videón, 1-3. sebességekben ugyan úgy nő a fordulat a csutka gázra.

Közben Csabi is eljött motorozni egyet, aki elmondása szerint 18 éve nem ült kétkeréken…Még jó, hogy csak a visszaérkezte után mondta ezt, megkímélt egy izgalomtól.

A hűtésről csak annyit, még sosem volt bekötve a ventilátor, de az is igaz, hogy a leghosszabb (kb 1 órás) leállítás nélküli üzemben is csak langymeleg lett a hűtő alja. Ja, a sebesség! Igazolódott a matematika. Fordulatszámmérő híján csak úgy fülre, egy alapjárat felett nem sokkal beállított fordulaton 40-50 Km/h-t ment. Aztán Mackó GPS-ével megkerestük a forszírozott, de még érzetre is elfogadható, tehát akár hosszú autóúton is órákon át viselhető motorfordulathoz tartozó sebességet. Pontosan 80Km/h. Ezután mentem egy csutkagázt, amennyire az út hossza engedett gyorsulni. Azt meg 90Km/h-nak mértük. Felmerül hát a kérdés, elég lehet bele a hosszú áttétel a szöghajtásba? Ami a jelen állapothoz egy másfélszeres szorzást jelent. Esetleg rásegíthetünk Halász Gabival a váltón belüli fogaskerekek átméretezésével? De akkor marad a ferde kardánszög, ami máris ledobta az egyik eredeti (mondjuk 16 éves) gumiharangot magáról. Vagy vágjunk bele a külső szorzó áttételbe, amivel az egyenes kardán, hardy-tárcsa is megvalósulhatna. Viszont a vázat kell akkor áttervezni, áthegeszteni. Nem egyszerű a kérdés.
Azért örülök, hogy ilyen gondjaim vannak már. Hiszen hogyan is állok?

Tavaly februárjában kezdve, így egy kövér év elteltével megtehettem a motorommal ez első rendezett műszaki körülmények közti métereket. Sőt kilométereket! Nem mondom, hogy ne hittem volna ennek elkövetkeztét, hiszem mindig is tudtam, ha rajtam múlik, ez el is következik. De azt viszont gondoltam, gondolom most is, sarokköve ez az építésnek, amit elérve egy olyan lelki fröccs ér, ami megadja a befejezéshez a kellő erőt, töltetet. (Amit nem ad meg hozzá, az az anyagi fedezet. De az is lesz majd valahogy, biztos vagyok benne.)

Most egy kis szünet következik, mert ránk tört a tavasz, jönnek a kötelező kerti munkák, érkezik az éves tüzifa, aminek feldolgozása is 1-2 hetet igényel majd.
 
Utána reményeim szerint nekiugorhatok a designe-nak, a szépséget meghatározó kérdéseknek, az apróbb, fontos, vagy kevésbé fontos kellékek kiválasztásának, felszerelésének. Csabival Tankot is kell építenünk, az indexek után meg az elektronikai tervezés is rám vár. Ha ezek megvannak, akkor talán összeáll a  DaiRal abba az állapotába, amin már minden végleges, amikor rámondhatjuk, a fényezés, szépészet kivételével teljesen készen van! Reményeim szerint a következő részben talán már ezt a végállapotot, vagy egy ahhoz nagyon közelit tudok bemutatni.

Addig nézzük meg, Mackó hogyan fejezte ki magát az első métereit követő érzelmei közepette:

(1) Szuszó. A munkahelyemen, ami egy országos méretű multicég több ezer alkalmazottal, minden engem ismerő kolléga szuszónak hív. Ennek története a következő. Emlékezhetünk a 90-es évek eleje-közepe táján volt egy Mazda reklám, ahol az utak menti óriás plakátokon volt látható egy kiskocsi elé befogott szamárral egy kép, felette az akkori Mazda szlogennel: „Ha én Mazda lennék” Na az a szamárfogat Apukám szamaráról, kiskocsijáról készült. A szuszóról! (emlékszem, még kapott is a szamár, egy-két ezer forint statisztadíjat, az akkori törtvényeknek megfelelően) Egyik kollégám rám dobta ezt a becenevet, és annyira tetszett másoknak is, hogy rajtam maradt, menthetetlenül.