Most nem szeretnék én beszélni, beszéljenek a képek, a videó!
Képre kattintva a képtárban további jó minőségű képek találhatók.
Az elkészült DaiRalt bemutatni hivatott kisfilm:
GY.I.K. és néhány saját gondolat
Következőkben néhány olyan kérdésre próbálok meg válaszolni, melyeket vagy rendszeresen feltesznek nekem, vagy legalább egyszer már megkérdezték, vagy esetleg nem tesznek fel, pedig szeretném, ha valaki feltenné.
0;
Mennyit fogyaszt?
Nem tudom. Elegendően sokat kellene menni vele, hogy hitelesnek ismerhessem meg ezt az adatot. Később, ha rendelkezésre áll majd, természetesen közzé teszem.
Mennyivel megy?
Végsebesség: körülbelül 140-150km/h. De mivel a blokk még bejáratós, ezért nem szabad a maximális fordulatok közelébe forgatnom, Így az előbbiek szerint ezt is később tudom majd meg.
Hány lóerős?
A Daihatsu autóra megadott adat szerint 37 lóerős. 60 Nm forgatónyomaték mellett. De a fékpadi teljesítménymérés szintén várat még magára.
Mekkora a súlya?
Ezt viszont hamarosan, akár a következő hetekben meg is tudhatom. Tervezem a helyi szeméttelepre beprotezsálni a DaiRalt a mázsálójukra.
Megtörtént a szeméttelepi mérlegelés: Pontosan 300 kg-ot mutatott (féltankkal). Amit gondolom + -10-20 kg pontossággal kell kezelni, hisz egy 20-30-40 tonnát mérni tudó hídmérlegnek súlyban legalább ennyi a mérési hibahatára, ha csak 1-2 % az.
Milyen blokk van benne:
Egy Daihatsu Charade 3 hengeres ezres szívó dízele.
Miért nem a turbós változat? Azzal erősebb lenne.
Kb 10 lóerővel lenne erősebb. De az orosz Ural váltó és szöghajtás még a jelenleginél is jóval kisebb erőkre lett tervezve. Így hát ezzel a teljesítménnyel is feszegetek egy határt, aminek az átlépése a turbós változatnál még valószínűbb, ami aztán valamilyen töréshez vezetne a hajtásláncban.
1;
Miért éppen dízel üzemű motorkerékpár építését választottad? Valamiért ragaszkodsz a dízelekhez, ezért lett mindkét motor dízel?
A kérdést úgy is fel kellene tenni, miért épp motor építésébe kezdtem bele annak idején a dMZ megkezdésénél? Hiszen sok mindent építettem azelőtt az elektronikától a ház és kertépítés építészeti részén át a fűtésgépészetig. És remélem, fogok is majd még… Minden esetre a dMZ-t az olcsó üzemanyag ellátás ideája miatt kezdtem el. Persze később, menet közben értettem meg, hogy a járműépítés jogi környezete nem olyan egyszerű, hogy csak gondolok egyet fogmosás közben, és nekivágok egy hatóság által is elfogadott közlekedési eszközt építeni magamnak. Tehát már a dMZ is azzal a felismeréssel jutott az épülésének végéig, hogy ezt bizony nem fogom tudni jogtiszta körülmények között használni közúton. (bár még ez sem 100%,a jövőben ez akár változhat is). Kiállítási tárgy lesz belőle, illetve csak speciális körülmények közt fogok vele közúton motorozni. Összegezve, nekivágtam az elsőnek, mert tudatlan és vakmerő voltam. De nem lett kidobott pénz, munka, idő az ablakon. Nagyon is tetszett a sikere, tetszett, hogy pont a dízelségével valami olyan újdonsággal tudtam előrukkolni, mellyel nem álltam be a sorba. Nem lettem a soron következő szokásos V2-es custom alkotója. Igenis tetszett, hogy nekem olyanom van, amije másnak biztosan nincs, illetve csak nagyon keveseknek van. A világon épült majdnem összes dízel kétkerekűje megtalálható ezen az oldalon: DIESELKRAD ,legalább is azok, melyek az oldal üzemeltetője által elérhetőek, fellehetőek voltak, lesznek a jövőben. (köztük van honfitársunk, a már azóta elhunyt Kiss Lajos a Citroen BX dízelével)
Ilyen gondolatok, érzések közepette egyértelmű volt, hogy ha már a névjegyemet a dízel kétkerekűek mellé tettem le, és még akarok motort építeni, akkor a következőnek is dízel kell, legyen.
2;
Miért a választott Daihatsu blokkból és miért éppen choppert építettél, miért nem egy robogót, vagy akár valami bivaly erős nagy vasat?
A Daihatsu választása a sikeres elődök miatt, az olcsó ára, és viszonylag kis helyigénye miatt történt. Tehát elég sokan használták már fel a Dai-t, amiből így bőven okosodhattam tanulmányozva azokat. A nagyobb, négyhengeres blokkokból készült motoroknál azt vettem észre, hogy majdnem mind viszonylag ormotlanul hosszúra, szélesre sikeredtek, valamely irányú túlméretük miatt nem, vagy csak kemény munkával tudták tartani a motorkerékpároknál átlagosnak elfogadott ergonómiai arányokat. Fontos volt még az egyszerű, mechanikus működésszabályozás, alacsony szerkezeti bonyolultság, az elfogadható motortömeg, és az alacsony ár. Utóbbi sokban függ a piaci ellátottságtól, amiben a Daihatsu helyt áll.
Choppert meg azért választottam a stílusának, mert ez a kategória kellően nagy helyet kínál az alkotóelemeknek. A műszakot láttatni engedő csupaszság is illik a chopper kategóriához, és a nem túl nagy sebességgel, kis fordulaton pötyögő motor jellemzője is illik a dízel üzemhez. És lássuk be, az épített choppereket könnyen fogadja el a közönsége.
3;
Ezek után, hogy kész a DaiRal, mit fogsz csinálni?
Még nem tudom. Minden esetre egy kicsit a feleségemmel leszek, hisz igazán kiérdemli legalább azt a figyelmet, amit másfél éven át a DaiRal kapott. És amit ő meg közben nélkülözött. Egyébként azért nem maradok feladat nélkül. Már van elképzelésem egy dízel kismotorra, mely körülbelül a Honda Monkey-re hajazna Feleségem ebben kapacitál is. Esetleg egy dízel talicska sem kizárt.
Más szakmák, más tématerületekről nem is beszélve…
4;
Nem gondolod, hogy kidobott pénz az ablakon annyit elkölteni egy olyan célra, amit aztán még csak nem is tudsz hasznosítani, funkciója szerint használni?
Sógoromat megkérdezte az akkor talán 8-10 éves fia, mikor náluk jártam a dMZ-t megmutatni (akkor készült el éppen). Apa, Zoli miért épít motort? Mire a sógi: tudod fiam, van, aki pecázni jár, vannak kirándulni, esetleg világot látni járók, van, aki tévét néz naphosszat, vannak, akik a kocsmában mulatják az idejüket, ahol némelyek minden pénzüket elkártyázzák, vagy az automatába dobják. Mások hobbyja a számítógépezés, ahogy te is mindig a gép előtt ülsz. Zolinak ez a hobbyja! Ez meg is adja a választ a kérdésre, de én akkor belegondoltam kicsit a számok dolgába is. A dMZ-re elköltöttem a két és fél év alatt erős fél milliót a hobbymra. Soknak tűnik! Soknak? Egy csak annyira megszállott horgász, amennyire én is megszállott vagyok, az mennyit is költ el ugyan ennyi idő alatt? Évente piacra dobott új kevlár botok, legprofibb új orsó időről időre, napijegyek, kellékek, az odautazások, stb. Vagy a PC őrültek a számítógépük folyamatos újításával, a szoftverek, kellékek vásárlásával? Biztos, hogy én abszolút értékben sokat költök a hobbymra?
Inkább hálát kell adjak, hogy el tudok ennyit költeni, és nem ennivalóra kell az utolsó forintunk.
5;
Minek olyan motort építeni, amit aztán biztosan sosem lehet használni?
Miért, minek kellett gyerekkorunkban sörösdobozokat gyűjtenünk? Akváriumot miért tartanak? És az előkertjükben miért éppen virágot ültetnek az emberek, mikor zöldségek ültetése esetén még meg is lehetne enni azokat, megspórolva az árát. Akik még mindig nem értik a választ, azoknak rövidítek: CSAK!!! …jól esik építeni…
6;
Nem vagy te egy kicsit beképzelt? Aki úgy gondolja, tökéletes mindazt, amit és ahogyan tesz, miközben mások a nyomába sem érnének?
Két beképzelt veréb ül a fán, azt mondja az egyik. Tegnap azt mondta az isten, hogy én vagyok a világ legszebb madara. Mire a másik: Nem emlékszem, hogy ilyet mondtam volna…
Jó hírem van. Valóban volt egy olyan élet szakaszom, amikor elbízva magam, kicsit beképzelt lettem. De mára ez elmúlt. Vagy azt is mondhattam volna, „nem emlékszem ilyesmire…”
7;
Minek írod le mindazt, amit csinálsz?
Mondhatnám, azért, amiért régen naplót írtak az emberek. Én is naplót írok, csak ezt ma nem kiskönyvek papírlapjára írják tollal, , hanem blogba, honlapra, és billentyűvel. De pontosabb azt mondanom, mert jól esik írni. Azt hiszem, az írott tartalom létrehozása is egy alkotás számomra. Az egyik alkotás, a műhelymunka ad témát, tartalmat a másik alkotásnak, az írásnak. És amit a motorépítésében nem kaphatok meg, hogy hasznosul a munkám azzal, hogy használhatnám is a motort, azt megkaphatom talán az írásnál. Ha olvassák az írásomat, azzal hasznosul a munkám. Mert igen is jól esik, ha olvassák. Jól esik megírni, de most már tudom, a kiteljesedés számomra, ha aztán el is olvassák azt. Ez van, ezt így érzem!
Egyébként az ember az eleitől fogva olyan lény volt, akiben élénken élt az alkotási vágy. Természetesen a használati tárgyainak létrehozásában élte ki azt, esetleg a tárgyak létrehozása táplálta a vágyat. Már nem tudjuk, mi az ok-okozat összefüggés. (tyúk-tojás esete) De mindegy is, a lényeg, hogy véleményem szerint az elért, és annyira dicsőített civilizáltságunk jelenlegi (magas?) foka a tömeggyártással éppen kiölni igyekszik belőlünk ezt a vágyat, képességet. Hiszen a mindent „készen megkapni”, és ha tönkremegy, „dobd el, van másik” (sokkal jobb újabb) elaltatni, elnyomni igyekszik a bennünk lévő alkotási vágyat. Az alkotás sikerét meg pótolni igyekszik a szerzés hamis örömérzésével. Akkor és attól leszel boldog, ha birtokolhatsz, ha már megszerezted, a tied. Vallom, ez hamis öröm. Nem a birtoklás az öröm, hanem az oda vezető út. Csak hát a mai világban a (be)szerzéshez az út a mindennapi nemszeretem, muszájmunka, a napi roboton keresztül vezet az emberek többségének. Azaz megkeresni az árát a beszerzendő tárgyaknak. Így aztán keserű embereket látunk mindenütt, hisz nem lelik igazi örömüket sem a megszerzett tárgyaikban, sem a szerzéshez végzett tevékenységükben. Nagy baj szerintem ennek a sikerérzetnek az elmaradása, esetleg elfedése, mással pótlása. Hiszem, hogy ez összefügg a világban tapasztalható morális erózióval, a felborult értékrendünkkel, és minden olyan jelenséggel, amiket –nem véletlenül- civilizációs jelenségeknek szoktak nevezni.
Nos, én remélem, sikerül az olvasóim közt legalább néhányuknak jó példával járni. Hátha lesz olyan, aki szerszámot ragad, és nem nézve a gazdaságosság bűvös, megtévesztő kérdését, maga készít magának egy könyves polcot, vagy virág-zöldséges ládát, és maga varja vissza kabátgombját, javítja (legalább is próbálja meg) az elromlott tűzhely sütőajtaját. De ehhez a példaadáshoz le kell írjam a munkálataimat…
(A boltban fele annyiért kapnám meg a polcot. Biztos fele annyiba kerül a boltban venni meg a polcot? Mert a bolti (féláras) vásárlás miatt szabadon maradt időt el kell tölteni valahogy, amiből könnyen lesz egy felesleges másik tárgy, a polc másik fél áráért, vagy egy film a TV-ben csipsszel kólával. És közben elmarad a munka értékének tanulása, az önértékelésünk épülése, helyes beállása. Következmény: morális hanyatlás, alul vagy túl (ön)értékeltség, stb)
8;
Ha valaki beállítana hozzád, hogy meg kívánja vásárolni valamelyik motort, eladnád? Ha igen, mennyiért?
Az attól függ, mennyit kínálna, és nekem adott pillanatban mennyire van szükségem az árára. Szóval alapállásból nem szeretném egyetlen motoromat sem eladni. De ha erre valamilyen kényszer vinne rá, akkor nincs különösebb kifogásom ellene. Persze a vevőnek, -gondolom- alaposan a szeme közé néznék. Hiszen azt én sem szeretném, ha a munkám új tulajának a célja a megsemmisítés (átalakítás, bontás, alkatrészek másra használása, stb) lenne. Más kérdés, hogy természetesen tisztán látok én is, eladásra vajmi kevés esély van. Hiszen annyira se nem jó, se nem szép a két motorom, nincs olyan tulajdonsága, amitől érne annyit, amennyit ráköltöttem. Tehát a kérdés is elméleti pusztán. Összegezve: előfordulhat, hogy kerülök olyan helyzetbe, minek hatására eladni kényszerülök valamelyik motort, de most ilyen helyzet szerencsére nincs.
Nincs olyan ár, ami nekem megfelelő, és a piacon kapható termékekkel is egyszerre versenyképes. (könyvespolcos példa)
Miért….?
Viszont itt szeretném elmesélni egy igazán lelkesítő példámat. Ifjú korombéli régi haverommal találkoztam, aki elmesélte, a mai napig használja azt a tranzisztoros fejhallgató erősítőt, amit annak idején, tizen-huszonkevés éves korunkban a kérésére építettem neki. A világon senkinek semennyit nem ér az a berendezés (noha egyébként ma is hibátlanul működik), kivéve két embert. A Havert meg engem!
Ha valaki szeretné azt érezni, amit én most (is), annak most szólok: stand up! go
Nem baj, ha a cél, vagy az eredmény egy rozsdás faék lesz, de lesz……….legyen!
Folytatom!
Valahol, valamivel, valamikor…
