Úgy érzem, egy olyan fordulópont érkezése várható, aminek a megélésében már részes voltam egyszer. A dMZ-nél is fontos pontnak illettem azt a mozzanatot, amikor egy működő hajtóművet indíthattam be az enyémnél legalább kicsit profibb videó kamera előtt, a videós haver forgatókönyve szerint. Ezt érzem most is, közeleg  a pillanat.

Nincs már sok hátra, na de nézzük, mi is történt az eltelt rövid időszakban.

A nagyobbik lemezre fel kellett vinni az összes furatot, illetve az önindítónak is ki kellett szedetni a helyét. Utóbbit az esztergályosra bíztam, pillanat alatt kiszedte a marógéppel. Viszont a furatolás rám maradt, és azon túl még egy nagyon fontos mozzanat. Az eredeti jelölő lemezről a felső holtponti jelet át kellett vinni az én gyártmányomra is, meg a lendkerékre is. Ezen jelölések segítségével történik a vezérmű tengely, a főtengely, és az adagoló pozícióinak összehangolása. 

A gyűrűt nem mertem véglegesre lehegeszteni, mi van, ha napba nézek, és valamit sikerül félre méretezni? Még mindig könnyen szétszedhetem, és újra pozícionálhatom az alkatrészeket.

A váltó és gyűrű közti illesztő lemez vastag, 8-es anyagból készült, amibe már bátran lehet menetet fúrni, az tartani is fog. A négyből csak háromba, mert a negyedik menetes furat már az Ural váltóban van gyárilag kialakítva. Végre egyszer elmondhatom, megérte nem kidobni az eltört menetfúró darabját. Itt most sikerrel alkalmazhattam az Ural váltó negyedik, menetes zsákfuratának feljavítására. Ugyanis ha ép menetfúróval megyünk bele egy zsákfuratba, akkor a menetének utolsó 4-5 millimétere már elérhetetlen a hegye miatt. Viszont a letört menetfúró törött végével befelé az utolsó menetig elérhető a zsákfurat menete. És milyen jó, hogy pont befogható alakúak az én háromtollú menetfúróim. Még gépiesítettem is a műveletet.

Bár az igazán pontos munkát a következő lépés igényelte. A váltót a gyűrűhöz illesztő karika helyzetének a megtalálása, ahol a váltó tengelye a blokk főtengelyének feszülés nélkül lesz folytatása. Egyszóval közös képzeletbeli hossztengelyen fussanak. Na erre a célra készült korábban a Csabi által gyártott központosító tengely. Meg egy bazi nagy asztalos szorító is besegített, amíg a megtalált helyzetben pár pöttyel meg nem fogattam.

Lehegeszteni én csak a belső, nem látható részen mertem, a külső részeken inkább Csabi csinálja majd. Ő szép varratot is tud csinálni, én legfeljebb taknyolok. 

Egyébként itt szeretnék egy kis kitérőt tenni. Azt már régóta megállapítottam, hogy az átlagos publikumnak, de talán még a műszaki érzékkel, vénával megáldott szemlélőnek is inkább az olyan hegesztési felület tetszik esztétikai értelemben, amelyik leginkább nem is látszik. Amelyeknek a felhordott heganyaga úgy el van dolgozva, mintha a két darab egyazon anyag lenne. Egy szépen eldolgozott egyenletes átmenetet szeret a szemük. Velem ellentétben.
Lehet, én vagyok a sorból kilógó, de nekem kimondottan tetszik, ha egy varrat ráncos. Persze ne legyen össze-vissza ömlött, legyen egyenletes, de határozottan mutassa ki, ő egy hegesztési vonal. Nekem ez például tetszik:

Ha egy fém berendezésen ezt látom, nekem békésen nyugszik meg rajta a szemem. Tudom, most nem mindenki ért egyet velem, de ez van. Viszont én még ilyet sem tudok. Ha meggebedek, se. Nekem csak…mindegy is, úgysem látják!

Most a pontosságra kell csupán törekednem, esztétikázni ráérek a végén is. Alakul valami, kezd formát ölteni az új házasítás, a DaiRal. A Daihatsu-Ural…

Persze innen még egy rakás szerelés következett. A blokkot is fel kellett újra szerelvényezni az apróságokkal. Tankot kellett applikálnom valahogy az állványra, és a hűtő rendszert is újra fel kellett építenem. Nem beszélve a kipufogó csonkba érő önindítóról. Ja! És egy kémény is kellett rá, ha nem is hangtompítónak, de legalább füst el-irányítónak. A turkálóban találtam a fűtéstémájú munkáimból, maradékként. Ötnegyedes fűtési csődarabok.

Azt hittem, minden meg is van az indításhoz. Komplett a vas, igaz most csak a funkcionalitás volt a cél, az nem érdekes, hol van a hűtő, és milyen csövekkel sikerült a vízkört összerakni.

Csakhogy abban nagyot tévedtem, hogy minden rendben működik. Következett a fekete leves. Előre szólok, ez most ciki lesz. Aki nem bírja a megaláztatásomat, az ugorjon e poszt végére. Nagyon durva történés következik. Beindítottam a motort, és a következő olajfröcskölést kaptam a képembe. 

Most meg mi a franc történt? Szar az olaj benne? Igen, kidobtam a Daihatsu eredeti motorolaját, mert addig pancsoltam vele, míg egy nagy része kiömlött. Begurultam, és megváltam tőle. Nem hiszem, hogy ennyit számít, de én bizony erre a próbaindításra a dízel Kangoonk 15000 Km-es, lecserélt fáradt olaját tettem bele. Nade az is dízel, ráadásul egy minőségibb fajta olaj. Ennyire nem mehetett el a viszkozitása, akkor a Kangooban is galibát okozott volna. Végül elugrottam a madaras teszkóba 1000 forintos olajat venni. (5l-es flakon). Semmi, azzal is dől kifelé az olaj a kartergáz csövén, ha megforgatom a motort. Csabi is átjött megnézni. Azt mondta, az sem normál, hogy néha egy-egy pöffenetben fehér füst is kigomolyog a kéményéből. Na de ha víz kerülne az égéstérbe, annak mi köze az olajtérhez. Amúgy meg semmi baja a víznek, nincs benne buborék, nem is fogy. És az olaj sem vizesedik, vagy habosodik. (bár ez nem derülhet ki ilyen rövid kisfilmből, de higgyük el) Végül, szégyen, nem szégyen, én bizony megkérdeztem Imit, és már majdnem felhívtam Quattrot is.

Szerencsére előtte még mailben megkérdeztem egy régi internetes ismerőst, az index fórumainak berkeiben kormi07-nek ismerhetjük. Válasza a szelepdekniig történő megbontásra sarkalt. Aminek során sikerült rájönnöm, mekkora láma vagyok. Egy 5 éves gyereknek is több sütni valója van. Kérem szépen, a dekni tetején a sapka két részből áll, melyek egymáson elfogathatok. Nem is mindegy, melyik milyen pozícióba áll, éppen ezért van is egy jelölés mindkettőn, hogy egymáshoz képest beállítható legyen a viszony. A felsőt meg úgy is a jó állásba tennénk az eredeti környezetben, a kocsiban. A légszűrő felé. Én most viszont össze-vissza forgattam, hogy a kivezető cső az aktuális körülmények szerint a legelőnyösebb irányba álljon. Egy darabig még forgattam alatta a sapkát is, hogy az legalább maradjon a kijelölt eredeti irányba, de aztán megfeledkeztem róla. Naná, hogy a kijáratot biztosító nyílás a rossz irányba fordult, s egyenesen bele verte a vezérmű tengely egyik bütyke az olajat. Nagy fordulatra többet is, a nem kevés kartergáz meg alaposan kicsapta.

Jó hülye vagyok, mi?

Na de akkor, hogy ezt a dolgot is megoldottuk, mi következik most??? Mi a dolgom? Telefonálni a videós havernak, jöhet forgatni…