Csináltam három kompozíciót küllőre, és feltettem fűnek-fának a kérdést, melyiket?
Kivétel nélkül mindenki az ötküllősre voksolt. Sokan még többet javasoltak. Amit én meg is értenék, csak van pár gond a „sok” küllővel. Az egyik, hogy minél több, annál nehezebb mögé férve a fényezést (csiszolás, felületkezelés) elvégezni. Másik, a több hegesztés eséllyel nagyobb mértékben húzza meg a csapágyházat.
Bár valóban az esztétika a minél több küllőért kiált. Végül Csabi bedobta a tutit, szerinte meg kellene ívelni őket. Pár képben elmesélem, hogyan lett a kezei közt olyanná, amilyennek megálmodta. 

Na igen, van még egy gyenge érv a küllők sokasága ellen, a súlynövekedés problematikája. Sok küllő, nagyobb súly. Bár, hogy az eddigi súlyon van e még mit rontani, nem tudom. 32 kg-ot hoztam össze eddig rugózatlan tömegnek, és akkor még nincs is benne a lengőkar!

Arra még nagyon kíváncsi voltam, vajon egyáltalán beindul e a GS 750 blokkja. Már csak azért is érdekes lehet a kérdés, mert talán el lehetne adni a vázat meg a blokkot. A blokkot biztosan, a szomszéd autószerelő kapásból rávetette magát. Azzal jött, mennyire jó lenne az neki a hófutóba (vagy hósiklónak hívják?), amit építeni akar. De mondjuk Csabi is rávágta meglátva a képeken, hogy kellene csinálni belőle egy homokfutót. Quadnak a négy darab széles felni-gumijával, egy egyszerű csővázzal megy egy kocsiüléssel össze is lehetne szögelni gyorsban. De Zirig Árpi is felajánlotta segítségét, az árúnak az ismeretségi körében való kínálásával. Tehát feltétlen meg kellett tudnom, üzemképes e. 

Támadt egy ötletem. Meg kellene ismerni az én kis asszonykám véleményét a motor küllemét illetően. Itt a vizuálisra gondolok, tehát nem arra, amit elmond szóban, hanem ahogyan azt lerajzolja.
 

Először is kiraktam elé a nagyobb gyárak ismertebb vasait a katergóriában. Közéjük vegyítettem a bal felső sarokba egy épített hosszú első villás változatot, de egyből lefújjogta. Szerinte ezek eleve nem szépek, mondjuk ezt a véleményét osztom. A többi meg nagyjából hasonló felépítésű, amivel irányt adtam neki, de alternatívákkal nem zavartam össze. Lényeg, hogy az alsón, az Ural Wolfon meg méreteket vettem. Egyébként úgy vettem észre, mindegyik motornak 10 fokon belül van a villaszöge egymáshoz képest, és 20 cm-en belül a tengelytávja. Éppen ezért tehettem meg, hogy a már adatfelvételezett Ural fő alkotó elemeit méretarányosan, de már az én tengelytávommal, fődarab pozícióimmal felrajzoltam egy milliméterpapírra.

Majd azt sokszorosítottam, és azt kértem a feleségemtől, egészítse ki úgy a rajzot, hogy csak a design-al foglalkozzon. Képzelje el minden félének. Ami csak az eszébe jut, rajzoljon. Belelkesedett, egy fél óra alatt letermelte ezt a négy „gráfiát”.

A számozás az időrendiséget hivatott ábrázolni. Nekem látszik benne a művészeti kitárulkozás üteme. Az első egy konvencionális, hétköznapi motor alakú, unalmas tucatforma. Mikor bemutatta, annyit mondtam, nem muszáj szem előtt tarts engem, gondolhatsz magadra is. A második, na igen…nő! Utána azt találtam mondani, lehetnek szokatlan elhelyezései, felépítési formái, gondolj csak a műhelyben lent lévő most felfelé meredőjű kipufogóra. Aztán az utolsónál már ő mondta, talán meríthetnénk az állatvilág formavilágából. Azt hiszem, kezdett belejönni, és ezt minden bizonnyal ő is így érezhette, mert azt mondta, adjak még üres alappapírt. Még maradt ötlete. Kár, hogy a nőket olyan könnyű kizökkenteni az adott állapotukból. Elég a barátnőtől egy telefon, egy kezdődő műsor, vagy valami hasonló. És vége az érdeklődésnek…

Aztán guberáltam még a kedvenc méhtelepemen egy 8mm-es kazánlemez darabot, meg egy 20-as átmérőjű vasrudat. Előbbit a hátsó lengőkar részének, utóbbit a hátsó kerékbe tengelynek. Nem véglegesnek, csak a vázépítés idejére. Tanakodtunk Csabival ugyan is, hogy miből csináltassuk a tengelyt. Elég vékony lenne a több, mint 40 cm hosszhoz viszonyítva a 20 mm átmérő. Bár némileg javít a képen, hogy ezen a 40 centin van 5 db csapágy nagyjából egyenlően elosztva. Csabi ötlete lett végül elfogadva, ami biztosan elbírja, az a hozzá szétbontott, átszállított Opel első futóművének hosszabbik féltengelye. Viszont amíg nincs váz (mert épp épül) addig terhelés nélkül elég lesz a méhtelepi vasrúd.

 
Ezzel helyén a hátsó futómű, ahhoz már lehetne akár kezdeni a vázat is. Még az elsővel, a GS-el érkezettel kellene valamit kezdeni. Az a kérdés, vajon az én motoromban alaphelyzetben, csak a saját súlyával terhelten mennyire is lesz összenyomott állapotban? De hiszen még a motorom végsúlyát sem tudom, csak tippjeim, illetve kitűzött határértékeim vannak. Márpedig a vázépítéshez meg kellene tudni határozni, hol, milyen pozícióban legyen a villanyak. Aminek a dőlését is ismerni kellene, de ez a dőlés a további ismeretlen egy villa elhelyezkedés egyenletében. Ami ráadásul befolyással van az összes előbbi értékre is. És hogy el ne feledjem, ezek a telószárak fel is fújhatók levegővel. Puff neki! Találjam ki! Na én ki is találtam valamit. Igazi amatőr maszatolás.

 
Spaniferrel összehúztam a rugó ellenében a teleszkópot annyira, ahogy csak bírtam. Megjegyzem nem találtam meg a végét, egyszerűen már úgy éreztem nem bírom tovább, s inkább a kötél szakad. Talán mert ennyire progresszív a rugója. Eleje-vége közt mértem 18 cm rugóutat (temészetesen levegő nem volt benne). Ezek után kerékkel együtt összehúztam csak úgy érzésre annyit, amennyi erőt körülbelül 100 kg képviselte súlynak gondoltam. Inkább alatta maradtam, mert a levegős előfeszítéssel pótolhatok majd hiányt, fordítva nem.  Mértem az állvány első felére felhegesztett keréktartó felületen egy 1800 mm, majd arra fixálva az első keréktengelyt, bebillentettem az Uralból vételezett villaszöget.

Azzal a villaszöggel óvatosan kipeckeltem az egész első futóművet, csak hogy megnézhessem a kapott összképet. A szűk kis műhelyben, a már igen tetemes méretűre hízott motor oldalról nem fér bele a fényképező gép látterébe. Messzebbre csak úgy mehettem, hogy kimentem a műhelyből befotózni az ablakon. Ez lett belőle:

 
Azért összehoztam valamivel beszédesebb, jobb képet is. Nem is olyan rossz, nem?

 
Ebben az állásban le is hegesztettem az állványhoz a villanyakat, amit itt most egy 1 colos fűtéscső darab ad, -egyenlőre. És akkor már mást is műveltem a motorral. Így írtam róla a kedvenc fórumomban:

„…Viszont elkövetkezett az a pillanat, most, hogy a vázépítés kezdődik (tehát a műszak után a formát öntjük meg), hogy azt mondhassam az asszonynak egy hétfő délután, gyere csak le kicsikém a műhelybe! Mutatok valamit, amit te is fel fogsz már ismerni. (talán tetszeni is fog...)
Ezt mutaogattam neki (csak úgy pár forma alkotó alkatrész "odabiggyesztésével") …„

Beszarás, és még a szülinapom is közeleg!